Önfejlesztés kézírással

(Ez az írásom a Grafológi magazin, 2015/4, július-augusztusi számában jelent meg)

A kalligráfia pozitív hatásai

Mai korunkban, amikor az elektronikus eszközök elárasztják a világot, fontos témává vált, hogy szükség van-e egyáltalán még a kézírásra. Sokféle szempontból vizsgálhatjuk ezt a kérdést. Több helyen a felvetés már eldőlni látszik, elsősorban azokon a felhasználási területeken, amelyek ezt technikai, praktikussági szempontból közelítik meg.

Az adatközlésben, adatrögzítésben, üzenetküldésben már alig használunk kézírást. Azonban ha elkezdjük megfigyelni azokat a folyamatokat, amelyek írás közben végbemennek az emberben, sok érdekességet fedezhetünk fel. Ezeket a kézírás szükségességét megkérdőjelezők teljesen figyelmen kívül hagyják.

Enélkül nem megy: gyakorlás

Többnyire nem vagyunk tudatosak a kézírásunkban, vagyis azon mozdulatainkat tekintve, amelyeket írás közben végzünk. A hangsúly a tartalomra helyeződött át, miközben az azt hordozó forma háttérbe szorult. A rohanás és az időszűke miatt általában épp csak annyi energiát fordítunk a kézírásra, hogy később el tudjuk olvasni, de sokszor még ez sem sikerül teljesen.

A szépírás elsajátítása ezen a ponton indulhat el – azáltal, hogy a hangsúlyt ismét a formára helyezzük át, és ez válik az írás elsődleges céljává. Sok embert elbűvölnek a kalligrafikusan megírt szövegek. Olyan hatással lehetnek ránk, mint amikor ámulva figyelünk egy bűvészt vagy zsonglőrt. „Ezt vajon hogyan csinálja?” – kérdezzük magunkban, mert mi már csak a tökéletesen kivitelezett mozdulatokat látjuk. Az azonban, hogy mennyi gyakorlás áll a mozdulatok teljes, tudatos írányítása mögött,  rejtve marad számunkra. Mi is képesek lennénk megcsinálni ugyanazt, ha eleget gyakorolnánk. A szépírással is ez a helyzet: szintén gyakorlás, figyelem és koncentráció kérdése, mivel ugyanúgy mozdulatok sorából áll, mint egy zsonglőrmutatvány.

De hogyan is kezdjünk hozzá?

Csak szépen lassan…

Az első teendő: a lelassulás. Sokunknak ez nagyon nehéz feladat.

A gyors mozdulatokat nehezebb irányítani. Próbáljuk ki, hogy egy A4-es lapon lerajzolunk két pontot jó távol egymástól, majd az egyik pontból húzzunk egy vonalat úgy, hogy a másik pontban legyen a vége. Először szép lassan, utána pedig nagyon gyorsan.  Tapasztalhatjuk, hogy erőfeszítést és figyelmet igényel, hogy meg tudjuk állni a kijelölt helyen. Ha pontosan el akarjuk találni a végpontot, idejében le kell lassulnunk.

Ha a vonalnak nem ott van a vége, ahol szeretnénk, akkor nem sikerült tudatosan irányítanunk a mozgást. A lelassulásnál belső harc kezdődik berögződött szokásaink és akaratunk között. Folyamatos koncentrációt igényel az, ha „le akarjuk győzni” automatikus mozgásunkat. Amennyiben viszont sikerül valamennyire lelassulnunk, elkezdhetünk új formákat megtanulni.

Ezzel egy újabb küzdelem indul az évtizedek alatt „belénk égett” betűformák és az ismeretlen között. Ilyenkor rendszeresen előfordul, hogy többszöri megmutatás után sem tudjuk lerajzolni a betűt úgy, ahogyan a mintán láthatjuk. Érdemes feltárnunk az okokat, hogy ez mi miatt nem sikerül, mert rengeteget tanulhatunk belőle. Fizikailag nem vagyunk rá képesek, túl gyorsan próbáljuk, figyelmetlenek vagyunk, vagy nem is látjuk a különbséget a két forma között…? Nem megfelelő testtartásunk is akadályozhatja a szabad mozgást, ami megnehezíti az írást.

Hová vezet a kényelem?

Az íráshoz használt mai eszközök számos erőfeszítéstől „szabadítanak meg” minket. Ugyanakkkor el is vesznek tőlünk valamit: a fejlődés lehetőségét. Nem kell figyelmet fordítanunk egy csomó olyan dologra, ami az olvasható, szép íráshoz szükséges lenne. Pedig fejlődés csak erőfeszítés révén lehetséges!

Paulo Coelho egy nemrég megjelent újságcikkben a golyóstollat okolta azért, hogy mennyire megcsúnyult a kézírásunk. Szerinte ennek az az oka, hogy a golyóstollnál nem kell figyelni arra, hogy hogyan tartjuk a kezünket. Így az írómozgásunk gyorsabb lett, és a formák alakítására sem fordítunk akkora energiát.

Egy másik példa lehet a vonalas füzet. Ha vonalmentes lapra írunk, nekünk kell belső erőfeszítéseket tennünk azért, hogy a sorok egyenesek, vízszintesek legyenek, és egymástól megfelelő távolságra kerüljenek. Írás közben szembesülhetünk azzal, hogy mit sikerül megvalósítanunk, folyamatos visszajelzést kapunk, és képesek vagyunk korrigálni. Ezzel fejleszthetjük magunkban azokat a minőségeket, amelyeket a megfelelően megírt sorok hordoznak.

Tudatos írás

Most akkor jó-e vagy sem, hogy megjelent a golyóstoll? Itt csapnak össze egymással a fejlődéspártiak és a hagyományőrzők. Az előzőekben leírt folyamatok valóban megfosztanak minket az erőfeszítésektől, viszont adnak valamit helyette: a tudatos döntés lehetőségét, hogy szabad választásból tehessünk erőfeszítéseket és akarjunk fejlődni!

Dönthetünk úgy, hogy időnként letesszük a golyóstollat és tudatosan fejlesztjük koncentrációnkat, mozgáskoordinációnkat. Az egyik legszebb ajándék, hogy ezek után golyóstollal is csodás betűket írhatunk, mert mozdulataink pontosabbá, irányítottabbá válnak és felfedezzük a vele húzott vonalak finomságait.

Minden íróeszköznek megvannak a maga sajátosságai, használatának „titkai”: hogyan kell tartani, hogyan lehet a vonalszélességet változtatni. Az eszköz rendszeres használatával megismerhetjük annak apró rezdüléseit, és ezáltal tudatosan ki tudjuk használni a benne rejlő lehetőségeket.

A szépírás tehát nem más, mint annak útja-módja, hogy visszaszerezzük az uralmat saját írásunk felett. Ez hosszú fejlődési folyamat, amit azután kiterjeszthetünk életünk egyéb területeire is. A fejlődni vágyó ember számára kitűnő eszköz, amelynek segítségével lépéseket tehet afelé, hogy kiszabadulhasson önnön korlátai közül.